Az égből pottyant nagyapa

Kázmér egész különös nagyapa. Nincs se keze, se lába, se szeme, se szája. Mégis jár-kel, és mégis beszél. Pedig egyébből sem áll, csak egy ütött-kopott keménykalapból, egy ócska esernyőből, egy rongyos sálból és egy pár lyukas sárcipőből. Unokája, Döci eszkábálta őt össze ezekből a limlomokból, amelyek napközben az ágy alatt hevernek. De éjszaka mégi belőlük kel életre Kázmér, és olyankor nagyapább minden nagyapánál. Igaz, nem fogja kézen az unokáját, hogy elvigye az állatkerbe, vszont elsétál vele Tintaországba meg az Elveszett, Elgurult Holmik Birodalmába. Igaz, nem vesz az unokájának csokoládét, de megajándékozza őt varázsigékkel és egyéb dolgikkal, amelyek boltban egyáltalán nem kaphatók. Akinek van odazaz ütött-kopott keménykalapja, ócska esernyője, rongyos sálja, lyukas sárcipője, az egyyedül is szerkesztheti magának égből pottyant nagyapát, de nem biztos, hogy az annyi mindent tud majd, mint Kázmér. Így egyszerűbb, ha megkéri nagypapáját, hogy olvassa fel neki Kázmér éd döci történetét, amelyet Hárs László mesél erről a varázslatos és egyben humoros világról. Heinzelmann Emma illusztrációi teszik még tréfásabbá a kötetet, amely második kiadásban jelenik meg.