Az egész életen át tartó tanulás eszközrendszere

A tanulásról való gondolkodás középpontjában ma már egyre inkább az egyén áll, ami elmozdulást jelent a korábbi tanár- és intézményközpontú megközelítéstől, és a XX. és XXI. századi oktatás közötti szemléletváltás alapja. A rendszerszintű mechanizmusok azonban még sokkal inkább a korábbi szemléletet vagy egy átmeneti állapotot tükröznek, és az egyéni szükségletekből fakadó különböző tanulási igények és tanulási utak támogatása fejlesztésre, a szolgáltatások széles körének kiépítésére szorul. Az egyéni tanulói utak és a rugalmas pályafutás támogatását elősegítő rendszerek kialakítása a társadalmi befogadás, a gazdaságpolitika és munkaerő-piaci politika felől szemlélve egyaránt elengedhetetlen. A közgazdaságtan humán tőke elméletei felhasználásával erre vonatkozóan ma már számításokat is végeznek. Az elméleti háttér lényegi eleme, hogy a tanulást egyszerre tekinti az egyén boldogulását elősegítő egyéni jónak és a társadalom-gazdaság fejlődését megalapozó közjószágnak. Ez tükröződik az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) által is használt, évente publikált emberi fejlődési index számításokban, mely három fő komponenst (életszínvonal, egészség és oktatás) vizsgálva hasonlítja össze az egyes országok társadalmi fejlettségét.