Az élet ócska örömei

A Halkirálynő újra akcióban! Óvja, vigyázza a nyeregbe visszalendülő nyomozónőt, Denisa Wryt. "Lelövésem következményeként a főnökség főleg "családi jellegű gyilkossági ügyek" felderítésére kötelezett. Úgy határoztak, hogy hosszabb ideig nem engednek szervezett bűnözéssel kapcsolatos rémtettek közelébe. Szerintük azok túlontúl veszélyesek számomra. Szintén szerintük most még lazításra van szükségem, nehogy elkapjon a poszttraumás stressz-szindróma, szövődményképpen. (Mellesleg rég elkapott. Nem kötöm az orrukra.) Oké, de akkor miért is küldtek a kisportolt macsókat is kidöglesztő rehabra? S vajon a kőkemény kiképzés terápia következtében nem lettem brutálisan túlképzett a (főleg) családi jellegű gyilkossági ügyekhez? (Családi gyilkosság? Ez nem oximoron? De az, ha elhisszük, hogy a család csupa áhítatos szeretet, egymás iránti odaadás és jóság. És nem oximoron, ha realisták vagyunk.) Ami a saját famíliámat illeti, bizonyíthatóan legalább három generációra visszamenőleg nem fordult elő egymás(tettleges) gyilkolása. Verbálisan és trükkös módokon persze nyilván akadtak próbálkozások, végtére senki sem szentéletű, még a szentek sem, elég csak átbogarászni az életrajzukat, menten kiderül." Denisára egyszerre két családi gyilkossági ügyet is bíznak, és azok mindegyre ágas-bogasodnak. Végül megállapítja, hogy az emberiség is egy nagy család.