Az élőhalott balladája

Fürge Calver nem hisz az élőhalottakban. Legalábbis addig, amíg fel nem tűnik egy fickó, akinek előzőleg ő metszette el a torkát saját pengéjüleg. Ráadásul az ipsének van egy rossz szokása: akárhányszor földelik el, mindig lerúgja magáról a takarót, s állandóan ott liheg Calver nyomában. Pedig állítólag az élőhalottak nem szoktak lihegni... Calver a kezdeti ijedelmek után, elhatározza, hogy szembenéz a sorsával, és nem ugrik ki félelmében többé egyetlen ablakon sem. Ám a sors ablakai kifürkészhetetlenek, s amerre Calver jár, sorra gazdagodnak meg az üvegesek. A rejtélyes élőhalott pedig nem tágít; bele akarja rángatni Calvert valami őrültségbe, ám erre esélye sem lenne, ha nem ejtene pár szót arról a nevezetes kincsről, amely gazdára vár valahol északon. A baj csak az, hogy ez a kincs Zhíliában van - a fekete mágusoktól, félőrült gonosztevőktől, lélekszívó túlvilági lényektől és kósza démonoktól hemzsegő, sötét északi birodalomban. A váratlan fordulatokban és sajátos humorban nem szűkölködő trilógia a gátlástalan szélhámos, Fürge Calver hasborzongató kalandját meséli el három regényben.