Az első fecske

Részlet a könyvből: Az első fecske. Fontos eseményeket néha csodálatosan rövid idő alatt elfelejtek, semmitmondó dolgok pedig gyakran érthetetlen szívóssággal ragadnak meg az emlékezetemben. Így homályosan tudok csak visszaemlékezni egy igen kedves emberem arcára, aki öt esztendővel ezelőtt halt meg, de tisztán látom magam előtt - mintha csak tegnap történt volna - azt a kanáritemetést, melyet huszonöt esztendővel ezelőtt rendeztünk a kertünkben. Hárman voltunk gyermekek, a kis húgom volt a pap, én voltam a sírásó. A halott madarat egy gyujtó-skatulyába tettük és elástuk a mogyoró-bokrok árnyékában. A skatulyára sárga cédula volt ragasztva, német nyomtatással és kétfejű sassal. I Ilyen érthetetlenül erős benyomást tett rám egy kis füzet, amelyben nyolc esztendővel ezelőtt lapozgattam. Nyolc esztendővel ezelőtt a fővárosban töltöttem a nyár egy részét és egy augusztusi napon a véletlen a Váci-utcában összehozott egy jogászkori cimborámmal. (Cimborámnak mondom, mert a barát cím sok volna neki, az ismerős pedig kevés.) Az én cimborám akkor ügyvéd volt és családapa, és bár újabb időben nem igen törődött velem, most, szalmaözvegyi unalmában, őszintén megörült a látásomnak.