Az ember és a gép harca

Előszó: 1932-ben a munkanélküliek száma, ha csupán a világ iparforgalmi népességét vesszük alapul, hivatalos adatok szerint legalább 30 millióra becsülhető. A mezőgazdaságban és a szellemi szabadfoglalkozásokban kenyér nélkül maradtakat hozzávéve, nem tulzás, ha a hozzátartozókkal együtt legalább száz millióra becsüljük azt a tömeget, amely elvesztette fogyasztóképességét és teljes nyomorba süllyedve nemcsak a gazdasági élet egyensulyának felbomlását idézte elő, hanem állandóan azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy a nélkülözések okozta egészségügyi és erkölcsi károkon felül a fennálló társadalmi rendet is alapjaiban ássa alá. A nagy nemzeteknél még normális viszonyok között is kétségbeejtő volt a vagyon- és jövedelemmegoszlás. Wladimir Woytinsky adatai szerint az Egyesült Államokban, Nagy Britanniában, Franciaországban és Németországban, tehát a vezető ipari államokban is a népességnek csak 1-2 %-a tartozik a gazdagok köz, 8-10 % a középosztály terjedelme, mig 85-90 % az egészen kis vagyonnal rendelkező vagy teljesen nincstelenek aránya. E vagyonmegoszlás mellett azonban aránylag kevesen szorultak közsegélyre. A gazdasági viszonyok olyanok voltak, hogy aki nem rendelkezett tőkével, annak módjában volt munkaerejét értékesíteni. A munkalehetőség volt a társadalmi rend alapja.