Az emberi jelenség

Pierre Teilhard de Chardin 1939 augusztusában, a II. világháború kitörésének előestéjén Pekingbe érkezik, ahol hét évet tölt. Ekkor írja meg fő művét, Az emberi jelenséget. ,,Továbbra is igyekszem tisztázni és pontosan lerögzíteni meglátásaimat, meghatározni az Ember helyét a Világmindenségben. Értesültem arról, hogy könyvem megérkezett Rómába, és három hónap óta revízió alatt van. Nem remélek kedvező véleményt: pedig mennyire kívánatos lenne, hogy egy katolikus nyíltan és keresztény módra nyilatkozzék azokról a kérdésekről, amelyekkel a mai élenjáró tudományos gondolkodás foglalkozik! A kérdés ma már nem csupán merő spekuláció dolga. Maga a mostani világégés veti fel az emberiség jövőjének problémáját"-írja barátjának. Pierre Teilhard de Chardin félelmetes korban élt. Tanúja volt a modernista válságnak és az általa okozott aposztáziáknak: kiűzték országából igazságtalan politikai viszályok következtében: amikor pedig elérkezik a férfikorba, a rettenetes 1914-es világháború ragadja magával. Néhány évvel később forradalmak rázkódtatják meg azokat a társadalmakat, amelyek századokon át mozdulatlanoknak tűntek. Látja, amint a vad erők elszabadulnak, és az egész világot egy második világháborúba sodorják. Kínában (Pekingben) van, amikor felrobban az atombomba Hirosimában és Nagaszakiban. Őt magát nem értik meg, és hallgatásra ítélik, szorongásoktól szenved, amelyek időnként szinte összezúzzák. Lett volna rá oka, mint sokaknak, hogy bezárkózzék a magányba, és elhagyja a cselekvés területét. De magatartása egészen más. Nem a kiábrándultságot, nem is a keserűséget viszi át a gyakorlatba és prédikálja maga körül, hanem az optimizmust. Nem ócsárolja az emberek akarhatnámságát és a világ zűrzavarát, elvből visszautasítja, hogy higgyen a rosszban: amikor kénytelen megtapasztalni, akkor is azt veszi észre, ami megment, nem azt, ami elítél. Olyan szellemi magatartás ez, gondolhatná az ember, amely nemigen teszi lehetővé, hogy elérje az igazságot! De vajon, ellenkezőleg, nem éppen ezzel, egyedül ezzel a magatartással fedezhetjük fel az igazságot?