Az én dalom

A szatmárnémeti Ady Endre Társaság jelentette meg ezt a kis kötetet 2007-ben, Dsida születésének 100. évfordulójára. A verseket Végh Béla Balázs válogatta és 5-7. osztályos gyermekek illusztrációi díszítik. ,,Benedek Elek gyermeklapja, a Cimbora közli Dsida Jenő első irodalmi próbálkozásait: 1923 és 1928 között összesen ötvenkét lapszámban leljük fel írásait (verseket, novellákat, elbeszéléseket és meséket). [...] Ezek a versek az életmű későbbi nagy költeményeinek prototípusaiként kezelendők, majdan visszatérő témák és formai megoldások sejlenek fel bennük. Már most is feltűnik a költő vonzódása az élet parányi, nélkülözhetetlen örömei iránt, miközben még ezer szállal kötődik a gyermekkorhoz, amelyet a rá jellemző aprólékos gonddal jelenít meg." [Részlet Végh Béla Balázs utószavából. ] A kötet borítóján látható kép Mitroi Sixtine rajza a Dal a kis fehér kutyához című vershez: Hogy dédelgettem, hogy szerettem! Szőre bársony volt hófehér, Ha kezem nyalta hízelegve A kis buta Fehér kutya, Mindjárt tudtam, hogy enni kér. Reggel még láttam játszadozva; Oly fürge volt és oly vidám, Színes lepkékkel kergetődzött A kis buta Fehér kutya Kertünk virágos fasorán. Harmatgyémántos zöld fűszálon Arany sugárka nevetett, Szellő járt köztük lenge táncot... A kis buta Fehér kutya Olyan boldog is lehetett!... És szürkületkor úgy találtam, Reáhajolt a tarka lomb, - Valaki kővel megdobálta S a kis buta Fehér kutya A bokrok alján halva volt. Bársonyos teste vérbefagyva Egy mozdulatlan némaság, - Kihalt szemével rámtekintett A kis buta Fehér kutya Mintha vádolná gyilkosát. Én meg egyszerre felzokogva Kicsi gyerekként sírtam ott... Olyan rettentőn fájt nekem, hogy A kis buta Fehér kutya Örökre elment, itthagyott! 1923. október 12. [Először a Cimborában, 1923. december 16-án jelent meg.]