Az erkölcs és a vallás két forrása

Henri Bergson (1859-1941) a huszadik század első harmadában a legnépszerűbb francia filozófus volt, az egyetlen, akinek művei az átlagolvasót is elérték, s hatása az irodalomban is jelentős. A belső élet felé fordulásával, gondolatainak lírai áradásával, az érzelmek hangsúlyozásával az értelemmel szemben Bergson olyasmit hozott a filozófiában, mint a szimbolizmus a költészetben vagy az impresszionizmus a festészetben. Utolsó nagy műve, Az erkölcs és vallás két forrása 1932-ben jelent meg, melyet Babits Mihály így méltatott a Nyugat hasábjain: "Az elsők közt voltam, akik a nevét Magyarországon leírták. Azóta ez a név kiirthatatlanul beivódott az európai köztudatba. S nem is annyira maga a név, mint a bergsoni gondolkodás. (...) Ez a gondolkodó kétségtelenül megszabadította a filozófiát a "természettudományos" és agnosztikus század bizonyos folytó előítéleteitől és csüggedéseitől, s közvetlen adatokból s pszichológiai tapasztalatokból indulva ki az empirikus naturalizmust a saját fegyvereivel verte meg. Ezzel ismét utat nyitott a metafizika felé, mely az emberi szellemnek örök és megtagadhatatlan szomjúsága..." Bergson művét tanítványa és kiváló értelmezője, Dienes Valéria fordította magyarra.