Az esztétika rövid története

Hegel ismert mondása szerint egy tárgy nem más, mint önmagának története. A szerző ebben a szellemben arra törekedett, hogy az esztétikai tudomány történetét mint elméleti értékek felhalmozódásának történetét állítsa az olvasó elé. Nemcsak a szorosabb értelemben vett filozófiai művészetelmélet fejlődésének alakulását kíséri figyelemmel, hanem az egyes művészeti ágak és műfajok elméletének, mi több: a gyakorló művészek ars poeticájában foglalt esztétikai tudatnak történeti sorsfordulóit is. Az esztétika e felfogásban nem más, mint elméleti reflex, gondolati számvetés a mindenkori művészeti gyakorlat által napirendre tűzött kérdésekkel. Fejlődéstörténetének rajza ezért sem korlátozható a nagy virágkorok - az antikvitás, a reneszánsz, a klasszikus polgári felfogás - ábrázolására. Művészetelméleti irányzatok állnak ennek az áttekintésnek a homlokterében, s az egyes korok képe is ilyen irányzatok harcának felvázolása révén kerekedik teljessé. Az antik esztétika csúcsteljesítményei mellől ezért nem marad el a keleti előzmények és a hellenisztikus-középkori következmények jelzése; a német klasszikus idealizmus esztétikájának bemutatását ezért kíséri nyomon a romantikus művészetfelfogás elemzése. A szerző kísérletet tesz arra is, hogy áttekintést adjon századunk sok irányba húzó esztétikai irányzatairól. Ábrázolásában a marxista-leninista esztétikai felfogás genezise a legújabb kori esztétika központi eseménye. A történet ezúttal is az élet tanítómestere: a jelenkori törekvések jobb megértésére tanít és gondolati továbblépésre serkent.