ELŐSZÓ
Az európai álom. Hihetném, e cím akár lehetne egy finom ágynemű fantázianeve, amelyet reklámban ajánlanak a jó magyaroknak, akik egyébként hajthatnák le reá a fejüket, így pihenvén ki az uniós csatlakozás fáradalmait. Hihetném, ha nem kísértem volna figyelemmel Mester Sándor Brüsszeli jegyzeteit, amelyek 1999 nyarától majd egy éven át jelentek meg a Fejér Megyei Hírlapban az újságolvasók épülésére. De hát ezek az írások az eljövendő esztendőkre sok mindent előrevetítenek, csak éppen könnyű álmot nem ígérnek. Szerzőjük ezt a napilapokban szép számmal megjelenő diplomáciai hírekre, politikusi nyilatkozatokra hagyja, amelyek, hol szűkebbre, hol szélesebbre tárják az unió kapuját az ott sorban álló magyarok előtt, miközben az embernek az az érzése támad, hogy belülről valakik nyomják az ajtót. Mester Sándornak elég a kulcslyuk, amelyen keresztül hagyja, hogy bekukucskáljunk a háromszázhetvennégymillió lakosú uniós piacra, és lelkesedjünk egy kicsit, hogyan élnek, kereskednek, ravaszodnak, boldogulnak, civakodnak, törvénykeznek a már bent lévő szerencsések. Azaz azok ott tizenöten, akik közé Portugáliának nyolcesztendei tanácskozásba, egyezkedésébe került a bejutás. Vissza
FÜLSZÖVEG
"Iróniával szólok benne az unióról" - mondtam öreg ír barátomnak, amikor megmutattam neki e könyv kinyomtatott kéziratát. Mint annyiszor, amikor magyar szöveget teszek elé tréfából, most is döbbenten meredt a betűk különös folyamára, majd fölemelte a fejét, tekintete kitisztult, és jelentőségteljesen a szemembe nézett. Jól emlékszem, jobb kezének mutatóujjával az ég felé szúrt a levegőben, hogy kellő nyomatékot adjon hamarosan elhangzó szavainak. Fontos üzenet érkezik most, kioktatás, helyreigazítás, amolyan atyai intelem. Helytelenül fogalmaztam az imént? Rövid mondatomat gyors elemzésnek vetettem alá: ha valami kivetnivalót talált abban a pár szóban, akkor az nem lehet más, mint az "iróniával". -Az uniót azért alapították, hogy elkerüljék a háborút. És gondold csak meg, azóta nem is volt háború Európában - nyilatkoztatta ki, és nem mondta ki szavakkal, de sugározta: "fiú, óvatosan az iróniával, az unió komoly dolog". Néztem barátomat a még mindig az égbe bökő mutatóujjával. Nem is volt más, csak egy ujj, tömzsi, ősz és erősen kopaszodó. Azon töprengtem, hogy emlékeztessem-e arra, hol húzódnak Európa határai. Magyarázzam-e el neki, hogy szerintem ehhez az Európai Uniónak nevezett fura képződményhez illő az irónia? Én legalább is így vélem, én, aki Európa keleti feléből való vagyok. Vissza
TARTALOM
Előszó 5
Belga Csernobil 7
A csoki meg a marhafaggyú 11
Bangemann-nak annyi 15
Most a rokonainkon a sor 19
Hurrá, nyaralunk! 23
A hentes halála 27
Licit a világhálón 31
Emberarcú világgazdaság 35
Birtokrendezés 39
Bebocsátásra várva 43
Vissza Szlovákiába! 47
Jobb idők köszöntenek a belgákra 51
Támadás a dohány ellen 55
Húsháború 59
Ezt a békát nehéz lenyelni 63
A béke egy napja 67
A szabály az legyen szabály 71
Ki ölte meg Lumumbát? 75
Szegény portugálok 79
Kevesen leszünk 83
Szél, vihar, számvetés 87
Gallok a pácban 91
Solana ütközetei 95
Méreg-mérleg 99
Az európai álom 103
Források 109
A fotográfusról 110
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
