Az európai zene története 1750-ig

ELŐSZÓ Az olvasóközönség többségének érdeklődése régebbi korok iránt mindmáig elsősorban az egyes érdekes eseményeknek, nem pedig azon történelmi konstrukcióknak szólt, melyekben a túlhaladott korok élete oly alapvetően eltér a mai közérzésben megszokottól. Ma már azonban elég fejlett a történettudomány, hogy legszélesebb körökben népszerűsíthesse a történelmi érzék alapkövetelését, azt, hogy az eseményeket az illető korok sajátos törekvéseinek szemével, ne pedig a magunkéval nézzük. Jövőnk társadalmi etikája a tekintély hierarchiájáról egymás megértése felé fog tolódni; mielőtt megítéljük, előbb ismernünk kell egymást. A modern lélektan oknyomozó munkájával párhuzamos a történelem lélektanáé; igyekeznünk kell kilépni önmagunkból, kitágítani a többiek énjével a magunkét, a többi korokéval a mi korunkét. Itt függ össze szorosan a szociális szolidaritás kormozgalma a történelmi érzék leszűrődésévei. Vissza TARTALOM Előszó 1 Bevezetés 5 Az Egyház zenéjének túlnyomó uralma (350-1000) 17 A világi (udvari) műzene ébredése (1000-1300) 33 Az egyházi és udvari művészet szoros kölcsönhatásának kora (1300-1600) 55 A világi zene teljes önállósulása. A polgári közönség kibontakozásának kora (1600-1750) 120 A szonáta leszármazása Név- és tárgymutató 299