Az evangelizáció és Isten szuverenitása

"Ha mindent Isten irányít, akkor a keresztény ember nyugodtan hátradőlhet, nem törődve az evangélizációval...? Vagy ha aktívan evangélizálunk, akkor Istent nem is tekintjük egészen szuverénnek? A szerző arra mutat rá, hogy mindkét megközelítés alapvetően hibás... Packer kitűnő könyve egy pont ötven évvel ezelőtti konferencián elhangzott beszédének, kibővített könyvváltozata. Nem tudom, hogy ki(k) volt aki a megkönyvesítésre rávette Isten eme professzorát, de jól tette. Ami megdöbbentő a könyvben az az, hogy mikor a mai egyház evangelizációs problémáiról, azok buktatóiról ír, nem tűnik fel, hogy mikor keletkezett a könyv, mivel annyira mai problémákat vet fel. Úgy tűnik ötven év sem volt elég, hogy az evangéliumi körök lefejtsék magukról a rossz, régi beidegződéseket. Az én tizennégy éves keresztény létemben is újra meg újra találkoztam az általa korholt öngólokkal, amiket gyülekezetek képesek maguknak az evangelizáció félreértésével maguknak rúgni. őszintén bevallva én is résztvevője voltam néhánynak, mire rá kellett jönnöm, hogy valami nagyon nem stimmel itt. Valami ugyanis nagyon nem stimmel, ha mi kimegyünk és fiatalos lendülettel, na nem az oroszlánt, de ide a várost nekem lelkesedéssel értetlen arcokkal találkozunk és nem lesz sikerünk. Illetve ha van is némi kierőszakolt sikerünk kierőszakolt megtéréseket előidézve, azok olyanok is. Tiszavirág életűek. Miért? A válasz többek között ebben a könyvben is megtalálható..."