Az istenek természete (Prométheusz könyvek 9.)

"Megengedem, hogy vannak istenek. Világosíts fel hát engem, honnan származnak, milyenek testileg, lelkileg, hogyan is élnek. Ezeket szeretném ugyanis megtudni. Te mindenre az atomok törvényszerűségét, illetve zabolátlanságát hozod fel magyarázatul: Ebből eredeztetsz és alkotsz meg mindet, ami e világra jön, ahogy mondják. Kezdjük azonban azzal, hogy nincsenek is atomok. Semmi sincs ugyanis, aminek ne lenne teste; a testek viszont minden helyet betöltenek; azért nincs űr és nem létezhetik önálló atom sem." "... az ember semmiképp sem tökéletes, de egyfajta részecskéje a tökéletesnek. Mivel azonban a világ mindent átölel, és semmi sincs, ami ne lenne meg benne, azért minden tekintetben tökéletes. Lehet-e hát valami, ami a legjobb, és belőle mégis hiányzik? A gondolkodásnál és az értelemnél ugyanis semmi sem kiválóbb. Ezek a képességek tehát nem hiányozhatnak a világból... Ennélfogva, ami a világ egészében a legnagyszerűbb, annak valamiféle tökéletes és föltétlen formában kell léteznie; a világnál viszont semmi sem tökéletesebb, az erénynél semmi sem kiválóbb, következésképp ez erénynél semmi sem kiválóbb, következésképp az erény a világegyetem sajátja. És bár igaz, hogy az ember természete nem tökéletes, az erény mégis megvalósul az emberben. De mennyivel könnyebben ölt ezért testet a világban? Ennélfogva van benne erény: Bölcs tehát és éppen ezért isten. A világmindenségnek ezt az isteni voltát fölmérve, ugyanezt az istenséget kell tulajdonítanunk a csillagoknak is, amelyek az aether legmozgékonyabb és legtisztább részéből születnek, s ennélfogva nem keverednek más természetű elemmel, teljes egészükben izzanak és ragyognak." "... De hát a sztoikusok atyja semmit sem hoz fel, amiért úgy kellene tartanunk, hogy a világnak van értelme és lelke. A világ tehát nem isten, és még sincs nála semmi tökéletesebb. Nincs ugyanis nála semmi tökéletesebb. Nincs ugyanis nála semmi szebb, semmi üdvösebb, semmi, ami külsejében ékesebb, mozgásában állandóbb lenne, de ha a világegyetem nem isten, akkor a csillagok sem azok, amelyeket megszámlálhatatlan mennyiségben iktattál az istenek sorába..." "... úgy találtam, hogy ezeket szükséges elmondanom az istenek természetéről, nem azért, hogy létezésükkel leszámoljak, hanem azért,hogy lássátok, mennyire homályos kérdés ez, és milyen nehéz megmagyarázni." Mindezek a részletek remélhetőleg ízelítőt adnak Cicerónak a római vallásfilozófiát páratlan érdekességgel bemutató kötetéből, Az istenek természetéről szóló munkájából, amely első ízben jelenik meg magyar fordításban.