Az isteni Claudius tökké válása

Sokat beszélnek arról, hogy a rendszerváltás után nem kerültek elő az asztalfiókból a sokat emlegetett kéziratok. Ezúttal az olvasók a két drámát tartalmazó kötetből részben egy ilyen színművel ismerkedhetnek meg. Az isteni Claudius tökké válása arról szól, hogy Claudiust, akit miután mindenki megelégelte gaztetteit, saját felesége gyilkolt meg, az istenek nem akarják maguk közé fogadni, ezért az alvilágba küldik, ahol csúf színjátéknak beillő per során alázzák meg. Büntetése az, hogy egy hatalmas szerecsen kertész villájára tűzi, hogy tök gyanánt madárijesztőként szolgáljon. A fanyar humorral átitatott szatíra az abszurd és a realitás, a valóság és az illúzió határán egyensúlyoz. A darab a hatalomvágy hiábavalóságáról szól, és tele van politikai üzenettel (a nem épp sajnálni való Claudius pere rémesen hasonlít az ötvenes évek koncepciós eljárásaihoz), ugyanakkor lüktet benne az élet (a Herkulest dicsérő Zeusz háta mögül Juno megszólal, hogy csak ne dicsekedjen a félrelépéseivel).