Az ördög alszik

Különös, az álom és valóság, a költészet és látomás világába, ,,a szép múlt idők virághullató őszébe" viszi olvasóit Krúdy Gyula híres novelláival - amelyeknek legszebb darabjait tartalmazza új kötetünk - ábrándvilágba, ahol titokzatos nők ,,piros karikákon hintáznak", s a még titokzatosabb Szindbád és társai szinte egyszerre élik át a többszólamú időt; az életet és halált, az ifjúságot és öregséget, az elemeire nem bontható költői szépséget és a rusztikus örömöket. ,,Mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény - vallja maga az író a Szindbád ifjúsága elé írt Tájékoztatás-ban -, ha egyszer rózsaszínű trikóban játszhatott volna a magasban a trapézon! - ha orgonista lehetett volna a hercegi kastélyban! - ha gyóntatóatya a jezsuiták templomában! Keresett nőorvos Pesten vagy a nőneveldében fiatal tanár! Éjjeli lámpa a Sacré Coeurben vagy nagybetű az imádságban, amelyet a nők kedveseikért mondanak a ferencieknél! Ablaküveg, amelyen át csókot küldenek, szentképecske a párna alatt, selyemszalag a vállfűzőben és rejtegetett költő, akinek műveit fiatal nők titkos helyen olvassák." Krúdy Gyula hősei nem cselekvő, hanem emlékező hősök, akiknek emlékeiben az asszociációk szabad csapongása egybemossa a tárgyi valóságot a hangulatok-teremtette fantáziavilággal; de nem is lehetnek cselekvő hősök, hiszen többnyire hajótöröttek, akik félmúltba süllyedő, ködös jelenükben valami soha nem volt életforma boldogságát űzik, keresik reménytelen nosztalgiával. Magányos jelenség Krúdy nosztalgikusan édes prózája klasszikus irodalmunkban; a kései romantika és a modern impresszionizmus lágy lírába hajló különös világa, amely megteremtve a lírai novellatípust, sok mai prózatörekvést megelőzött.