Az öreg varánusz visszatér

Hegel szemére veti Kantnak, hogy kategorikus imperativusza csupán formális és absztrakt jellegű, tehát a konkrét helyzetekben nem képes bennünket eligazítani. "Cselekedj úgy, hogy viselkedésed alapelve általános maximává válhasson": talán annak kell általános maximává válnia, hogy "segíts a megtámadottnak" vagy inkább: "segíts a nőknek, ha varánuszokkal küzdenek"? Kant azt mondja: "Tetteidben az ember legyen mindig cél, ne pedig eszköz." És mi van a varánusszal, az eszközzé válhat? Erről A gyakorlati ész kritikája semmit sem mond; úgy emlékszem, hogy ebben a terjedelmes műben nincs egy fia megjegyzés sem a varánuszokról. Kantot ugyan némileg menti az a köztudott tény, hogy sohasem hagyta el Königsberget (jóllehet arról spekulált, hogy halálunk után más égitesteken folytatjuk majd az életünket), tehát bizonyosra vehető, hogy komodói varánusszal sohasem találkozott; másrészről viszont egy ilyen figyelemreméltó állatról, mint a háromméteres varánusz, legalább néhány sor erejéig megemlékezhetett volna. Lehet, hogy most egy varánusz üldözi őt valamilyen csillag végtelen pusztáin át.