Az oroszlánszáj nem cibál, de illata száll

Sokan méltatják költészetét külföldön is. Kenneth White többek között így ír róla: "Apollinaire beszél a rend és a kaland örök vitájáról. A rend képviselői s a mindennapi gondolat makacs hívei számára a költő mindig gyanús kalandor marad. Nikolaj Kancsev sem kerülte el ezt a helyzetet." Természetes volt ellentmondó fogadtatása hazájában (a hallgatás is körülötte hosszú ideig?), hisz szokás- és ízlésingerlő a versmagatartása. Hiteket vált (nem önmagában), bábeleket igazgat, kísérti az asszociációkat. Mert nem csupán folytatni vagyunk kárhoztatva. Nikolaj Kancsev Bjala Voda faluban született 1936-ban. 1957 óta publikál. Első verseskönyve 1965-ben jelent meg, ezt vagy harminc követte. (Több gyermekvers-kötetet is írt.) Elsősorban francia és grúz költőket ültetett át bolgárra, de magyarból is készült fordítása. Kitekintő költő. Lassan két évtizede Nikolaj Kancsev hamvasan fricskázó költészete ,,helyére kerül" hazájában is. A váltásév után sok-sok összeállításban, néhányszor többnyelvű válogatásban jelentek meg régi és új versei (mintegy húsz nyelven olvasható a költő, számos külföldön kiadott kötet is jelzi elismertségét - s nem 1989 óta). A kritikusok java három költőt emel ki a huszadik század második felének meghatározó merészei közül, kik megváltoztatták a bolgár poézis eszközhasználatát és gondolkodásmódját: Binyo Ivanov már 1990-ben kötettel lett ismert nálunk is, Konsztantin Pavlov iránt adósságunkat három éve törlesztettük, Nikolaj Kancsevnek ez az első kötete magyarul. Nem érhette meg, sajnos, megjelenését, 2007 októberében meghalt. Névnapját hívei a bolgár líra ünnepévé szeretnék tenni. Az lesz.