Az ősfák fiainak lombjai alatt

Valaha az 1800-as évek kezdetén földesúri felhívás nyomán néhány tucat család kezdte lerakni a falu alapjait. Az első években jócskán érkeztek még szerencsét próbálni, de néhányan, kiknek elképzelt vágyaik valamiképp nem teljesültek, tovább is álltak. Mint mindenhol, az élet itt is hozott szebb, majd nyomorúságosabb időszakokat váltakozva. Sokan egész életüket itt élték le, de a nehezebb periódusok e tájról is vittek el embereket külföldre, főként Amerikába, majd a világháborúk rángatták el messze frontokra a férfiakat. Közülük akadt, aki visszatért - vagy, mert az Újvilág nem bírta örökös maradásra, vagy a harctér golyózáporában a gondviselés kézen fogta. Mások tanulni, dolgozni mentek el hosszabb-rövidebb időre, de végül itt értek révbe. Ők - a haza érkezők - valamennyien megtapasztalhatták, mit jelent távoli vidéken élni s a lelkük mélyén valós-tisztán érzik: minél többet járom a világot, annál jobban szeretem a szülőfalumat.