Az új ember kovácsa I-II. (egybekötve) - Pedagógiai hősköltemény

Anton Makarenko (1888-1939) hírét a magyar nevelőtársadalom éppúgy nem hallotta az elmúlt három évtizedes korszakban, aminthogy nem vehetett tudomást az orosz szovjetnek más irodalmi vagy tudományos eredményeiről sem, vagy pedig csak kerülő úton és alig-alig jutva el az ott folyó kulturális tevékenység valódi mivoltának megismeréséhez. Pedig éppen a nevelésügy egyike azoknak a területeknek, amelyeken a Szovjetunió elméleti és gyakorlati emberei legtöbbet értek el, talán ezen a téren szemlélhető legjobban az a nagy haladás, melyet a közel 200 milliós Szövetséges állam népei tettek az Októberi Forradalom óta. Minthogy az első világháború befejeztével a Szovjetuniónak úgyszólván "mindent a semmiből" kellett megteremtenie, egy új társadalmat megszerveznie, új termelési rendet bevezetnie, egyszóval a művelődésnek és az emberi létnek alapfeltételeivel kellett megkezdenie az államalkotó munkát, ezért érhető, ha már az első időkben is az államalkotók és gondolkodók figyelme a nevelés, az új nemzedék felé fordult. Könyvízelítő/Ismertető:"Belelapozás"