Az új középkor

Umberto Eco 1932-ben született Alessandriában. Milánóban lakik, a bolognai egyetemen szemiotikát tanít, tanszékvezető. Tudományos művei már a hatvanas évek végére világhírt szereztek neki. Publicisztikája révén az olasz kulturális közélet egyik legismertebb és legnépszerűbb szereplője. Váratlan regénye, A rózsa neve, melyet több mint húsz nyelvre lefordítottak, hosszú éveken keresztül nemzetközi bestsellerlista-vezetővé tette. A bestsellerek hatásmechanizmusát "hivatalból" is kiválóan ismerő Eco - anélkül, hogy tudományos tevékenységét egyetlen pillanatig is szüneteltette volna - azóta már háromszor is megismételte ezt a bravúrt; A Foucault-inga, majd A tegnap szigete és legújabban a Baudolino (hamarosan megjelenik magyaul) is biztos világsikerként bizonyította: a kultúra, a civilizáció alapkérdései nem ismernek műfajhatárokat. Az új középkor című esszégyűjtemény 1992-ben már megjelent magyarul. Eco a hatvanas évek óta általában mindenbe beleszól, ami fontos, és abba is, ami nem, fontossá lényegítve a lényegtelent is. Ezekből az írásaiból válogatott Barna Imre a magyar kiadáshoz. Az esszék egyforma komolysággal elemzik az irracionalizmus és a futball, a hollywoodi filmek és a skolasztika, a terrorizmus és a kulturális divatok kérdéseit. TARTALOM Utazás a hipervalóságban (Szénási Ferenc) 5 Az új középkor (Szénási Ferenc) 20 Ami szent (Szénási Ferenc) 58 Miért nevetnek a ketrecekben? (Szénási Ferenc) 68 Már nem átlátszó a képernyő (Szénási Ferenc) 76 Hogyan dívik a divat a kultúrában? (Szénási Ferenc) 110 A Mundial és szépségei (Schéry András) 123 Casablanca (Schéry András) 133 Mennyibe kerül egy remekmű? (Schéry András) 142 Nem félünk mi Prágától (Schéry András) 152 A cogito interruptus (Schéry András) 156 Szent Tamás dicsérete (Schéry András) 188 Irracionalizmus tegnap és ma (Barna Imre) 208 Gyerek még az idő (Schéry András) 23