Aztán kész

H O LT KÖ LTŐ K TÁ RSASÁGA „Holnaptól tegnapig?" - A Vízözön? Leküldi társaságát az esőfront, de nem akarnám, amit esernyőm ront valami kivetődött, kivetett délutánon, majd az Alkotás utca mellett, ahol a benzintankok telnek, kedvem sakkba ölöm, kedvetlenségem, nem is egészen, sose úgy semmiképpen, mindig sehogy, s amije fogy, délebbre vonul lassan, nem tudok imádkozni, hogy „csak Csernobilt megúszhassam". Az eső most elállt, mért mentem el hazulról, de nincs kérdés, mely ily józanul visszazúdul, szaporodnak s fogynak a játszmák, fekete bárkák nyekkennek tócsaszerte, tornacipőmbe lottyuk beverve, bólogat akácfa, tulipánfa, szétrobban tulipáncsokor, áll és óv a Holt Költők Társasága, elfogy másodliterre a bor. Már a Logodi utcán, ahol Jékely járt Kosztolányi házánál, egy kitárt pinceajtót megragadok, a világ, érzem, forog. Felszakítja kezem a vasalása, negyven, ötven, hatvan év, hol van az még; levelek csorranása, nem tudom, lesz-e, ami lehetnék, egy ernyő beleronthat, a Holt Költők megvillantják a holdat. Nagy árnyuk félovális, az Alagúton sietek magam nélkül szinte, mint a nyúlnyom, húzódom csak, húzódozom, Holt Költők, egyszerűen nem tudom. Ma is: nem is tudom. Csak húzom. Társaságtok külön már alig kerülöm. Már-már alig. Épp csak holnaptól tegnapig