Bábel után

Egyszercsak eljön az idő, amikor megmutatkoznak határaink és minden mennyiségi elvárás helyett fontosabb lesz a minőség. Eljön az idő - vagy talán már itt is van?! -, amikor akadálya lesz a tudásnak az ismeretözön. Amikor gáttalanul és gátlástalanul, ok-okozati megvilágítás nélkül zúdulnak ránk adatok, hírek, lényegtelen történések százai, ezrei. Olyanok, amelyek csak telítenek, de nem táplálnak. Példával élve, a víz életszükséglet. Kell, hogy tisztán áradjon csövekben, patakokban, folyókban. Életellenessé válik azonban, amint árvíz özönlik ránk vagy hatalmas hullámokkal tör, zúz. Az ilyen helyzetben nem hogy úszni, hajózni sem lehet. És különben is, mi közöm gyorsan eltűnő, tizenkettő egy tucat, ilyen-olyan "sztárok" és egyéb kikiáltók, elég gyakran botrányos ügyeihez? Miközben a sorsomról, sorsunkról csak hébe-hőba, akkor is tudatlanok és középszerek közreműködésével közvetít a média, ám ezeket a feledhető dolgokat - mely önmaga és megtestesítőinek is lényege - óriási mennyiségben zúdítja ránk.