Bábeli adósságok

E könyvvel harmadik kötetéhez érkezett Suhai Pál Bábel-trilógiája, melynek műfajáról a szerző a következőket írja: a levél az egyik legcsodálatosabb műfaj. Csak a regényéhez tudnám hasonlítani lehetőségei sokféleségében. Lehet napló, kritika, ön-kritika (magad uram alapon), dokumentum is persze, portré, anekdota, filozófia, talán még költemény is. Esszé. Végtelen variabilitás. Kísérletezni vele, belemerülni mélyeibe, vizén csónakázni, tükrében szemlélődni éppúgy lehet, mint inni belőle (merni kimerni). Akármelyiket vegyem is, valóságos kaland (lehet). A kötetcímet így magyarázza: Az utóbbi időben egyre inkább és egyre fájdalmasabban kell tapasztalnom a párbeszédre való képesség hiányát, jobbik esetben is állandó erodálódását. De a szép kivételeket is, a hajlandóságot, a nyitottságot, az érdeklődést miért ne merítkeznék meg bennük. S miért ne művelném magam is. Már csak a példa kedvéért is. Ezért (esetemben) a nyilvánvaló pedagógiai furor, mely jó szóval kezdeményezett beszélgetéseket magáért valóan is működtet mindazokkal, akik hajlandók velem szóba elegyedni. S újra a levélműfajról: már a régi franciák is gyakorolták (Sévigné madame pl.). Egyébként fantasztikusan jó műfaj szinte mindenre képes rezdülni, nem beszél vissza (többnyire nem), s még csak abrakot se kér. Próbáld ki, majd meglátod Te is.