Ballangók

Meleg hangú, színes riportjaival, zárt szerkezetű, lírai hangvételű novelláival hívta fel magára a figyelmet, majd 1958-ban közönség elé lép első regényével: Menj csak, fiam. Már itt a falu, a paraszti élet felé fordul, s azt vizsgálja, hogyan bomlik fel a századok folyamán kialakult életforma korunk lendületes ipari fejlődésének hatására, s milyen küzdelmet kell vívniuk a fiataloknak a meggyökeresedett paraszti felfogásokkal, ha fordítani akarnak sorsukon és városba akarnak menni. Jelen regényében, a Ballangókban újra a falu kérdéseihez tér vissza, de mintha ezúttal mélyebbre akarna ásni, mintha az előbbi regényében bemutatott jelenségek mélyebb, történelmi gyökerét, előzményét kutatná és kívánná ábrázolni. Csak sejteti, hogy a cselekmény a múlt század vége felé vagy századunk elején játszódik, amikor az Alföld parasztsága még a korábbinál is nagyobb nyomorba süllyedt, s e termékeny vidéken valóságos éhínség uralkodik. A felemás kapitalista fejlődés nyomán is megkezdődik lassan a tőke beáramlása az országba és a mezőgazdaságba, ami aztán nagy változásokat idéz elő a társadalmi viszonyokban: újabb rétegeződés indul meg a parasztságon belül, kialakul a zsírosparaszti réteg, családok bomlanak fel, testvérek hasonlanak meg egymással a hirtelen féktelenné vált földéhség, a mindenáron való vagyongyarapítás folytán. A nyomor és kizsákmányolás fokozódásával párhuzamosan fokozódik az elégedetlenség, s aratósztrájkok és egyéb megmozdulások követik egymást, majd a kudarcok után az egyetlen lehetséges kiútnak a kivándorlás látszik. Ez tehát a korszak, amelyet Lévay tipikus események rajzán keresztül bemutat - sok-sok lírai részlettel, táj- és környezetrajzzal színezve a cselekmény leírását. Mindez azonban nemcsak önmagában és önmagáért érdekes, hanem azért is, mert komoly kísérletet jelent parasztságunk főbb vonásainak, mentalitásának, úgymond, történelmi távlatban való bemutatására. S ez a regény legfőbb értéke