Bampa háta gömbölyeg

Tizenegy csigaház azoknak, akik mernek álmodni és hisznek abban, hogy szebbé álmodható a világ. Tizenegy kis mese azoknak, akik maguk is Bampák, mozdonyok, elefántok. Bampa is a Harmatos réten lakott. Ugyanolyan csoszogó, hátán házat cipelő pici csiga volt, mint a többi száz meg száz testvére. Boldogan éltek, és egész nap vidáman bújócskáztak, fogócskáztak a fűszálak között. Egyszer aztán, amikor Bampa félrevonult és a csigaházát letette egy fa alá, hogy kipihenje magát, meglátott egy ide-oda ugráló szöcskét. "Megkérem, hogy tanítson meg ugrani, és akkor én leszek a legügyesebb csiga!" -gondolta, azzal megindult a szöcske után, de hiába iparkodott, nem érte utól. Ekkor egy fürge gyík futott el mellette. "Ha megtanítana szaladni, mindenkinél gyorsabb csiga lennék!" -motyogta és a gyík után csoszogott, de meglátott egy katicabogarat. "Ha nekem adná a pöttyös kabátját, én lennék a világ legszebb csigája!" -gondolta, és már ment is a katica felé, de az kapta magát, és elrepült. Közben olyan messzi tekergett, hogy eltévedt és nem találta meg a csigaházát; kereste késő estig, de mintha a föld nyelte volna el. Visszament a Harmatos rétre és elmesélte a testvéreinek, hogyan veszítette ela házát, azok meg kicsúfolták, kinevették. - Nem lehetsz a testvérünk, mert ház nélkül nem vagy igazi csiga! -kiabálták és világgá kergették. Háza nélkül, egyedül csoszogott Bampa. Ha szél fújt, bolrok tövébe húzódott, és lapulevelek alá bújt, ha esett az eső. Nem tudta, merre menjen tovább; útszélre lapult hát, és keserves sírásba kezdett. Egy útjelző lépett oda hozzá, leguggolt, és a táblájával szelíden megsimogatta. - Ne sírj, Bampa -mondta.- Biztosan találsz majd házat... sokkal szebb házat, mint a régi volt. Bampa csodálkozva kapta fel a fejét. - Te tudod, ki vagyok? És tudod, hogy elkergettek? - Tudom -bólintott.- Az útjelzők mindíg mindent tudnak -mondta mosolyogva. Ekkor egy kockás házú csiga közeledett az úton. Bampa eléje ment, bemutatkozott, elmesélte, hogyan lett földönfutó, azután azt mondta: - Ha elhiszed, hogy igazi csiga vagyok, légy a barátom, és maradj velem. - Engem Mébinek hívnak -kezdte a kockás házú, azzal homlokon csókolta Bampát.- Elhiszem, hogy igazi csiga vagy. Veled maradok, és örökre a barátod leszek -ígérte, és nem is ment tovább. Az útjelző lába mellett heverésztek a fűben. Nagyon sokat beszélgettek, sokat játszottak, és rengeteget nevettek. Sőt, egészen közel hajoltak egymáshoz, és elmesélték a titkaikat. - Tudod, nekem az a titkom -súgta Bampa-, hogy szeretnék egy házat építeni, úgyanolyan piros házat, mint a régi volt, vagy tarkabarkát, mint a testvéreimé... és akkor megint gömbölyeg lenne a hátam... igazi csiga lehetnék, és visszamehetnék a Harmatos rétre... Szeretnék... -ismételte, majd nevetve tette hozzá:- De nem érdekes, hisz' itt vagy te, meg az útjelző... és ez nagyon jó... -elcsuklott a hangja, és elfordította a fejét, hogy ne lássa Mébi, amint egy könnycsepp gurul végig az arcán. Amikor Bampa egy lapulevél árnyékában aludt, Mébi halkan odébb csoszogott, és a kockás házát fölcipelte egy sárga kutyatej levelére; sokáig maradt ott mozdulatlanul, és eltűnődve meredt maga elé. Észre vette az útjelző, odament hozzá, nézte egy darabig, azután megszólította: - Látom, segíteni akarsz Bampán. - Igen. És ha te tényleg mindent tudsz, akkor... Az útjelző összerántotta szemöldökét, és megköszörülve a torkát, lassan kezdte: - Messze innen, a Harmatos réten, ahol Bampa testvérei laknak, él egy nagyon öreg és nagyon bölcs csiga. Olyan vénséges már, hogy a szemei maholnap leragadnak. Egyedül ő tudna segíteni... Mébi arca fölragyogott. - Elmegyek a Harmatos rétre! -motyogta. - Csakhogy hosszú ám az út! -folytatta az útjelző.- Neked akár egy hónapig is eltart, ha sietsz... az öreg csiga meg pontosan hét nap múlva lesz háromszáz esztendős, és a jóslat szerint háromsáz évig él, egy nappal se tovább. - Hét nap? -tűnődött Mébi.- Hét nap, és hét éjszaka? - Nem érsz oda. A leggyorsabb csiga sem érhet oda. Mébi nem válaszolt. Lemászott a sárga kutyatej leveléről és fölnézett az útjelzőre: - Merre van a Harmatos rét? -kérdezte.- Légy szíves, mutasd meg az útat! - Jobbra menj, jobbra van a Harmatos rét! -mutatta táblájával. Mébi megindult hátán a kockás házzal és ment, ment, de olyan gyorsan, ailyen gyorsan rajta kívül egyetlen csiga sem tudott volna menni. Néhány nappal ezután egy bibircsókos orrú, lapátfülü, kopasz óriás lépett az útjelzőhöz. Akkora volt, mint egy jegenyefa, mégis a pici csigákra fájt a foga: szőrőstűl-bőröstűl, házastól, mindenestől ette meg őket. Járta az erdőt, járta a mezőt, és jaj volt annak a csigának, aki a szeme elé került, akit megszimatolt, vagy akiről csak hallott valamit. - Hol az a csiga!? -dörmögte és kivicsorította a fogát.- Azt hallottam, erre járt. Szép kockás a háza, Mébinek hívják, és nagyon finom! -nyalta meg a szája szélét.- Na, hol a csiga, ki vele! -üvöltötte, és két ujjával erősen megszorította az útjelző tábláját, az meg reszketni kezdett; félelmében csak úgy vacogtak a fogai. - Elmen -kezdett mesélni.- Azt mondta, fölszál egy csigabuszra és elmegy Afrikába, ahol néger csigák élnek. Elment, hogy meglátogassa őket. - Néger csigák? -csodálkozott az óriás.- Milyenek azok? - Olyanok, mint az igaziak, csak négerből vannak -füllentett, majd szabadon maradt táblájával elmutatotta a messzi jegenyék felé.- Balra menj -mondta.- Balra van Afrika. Az óriás ámuldozott még egy darabi, majd nagy léptekkel megindult. Bampa előmászott a lapulevél alól, ahonnan eddig kukucskált; rosszallóan csóválta meg a fejét, és mérgesen nézett a távolodó óriás után. Mébi mitsem tudott az óriásról; evés nélkül, alvás, pihenés nélkül iparkdott árkon-bokron át, körül se nézett, meg sem állt, csak ment, ment, amilyen gyorsan tudott... és a hetedik nap éjjelén meg is érkezett a Harmatos rétre. Lihegve kezdte mesélni, mi járatban van, de az öreg csiga közbe vágott: - Időben érkeztél, Mébi, mert reggelre én már nem leszek. Ideértél, megérdemled hát, hogy segíthess a barátodon -mondta halkan és nagyon-nagyon lassan, majd hátáról a házát letette Mébi elé.- Tessék. Én úgyse cipelem többé. Vidd el a barátodnak, hadd legyen gömbölyeg a háta, mint az igazi csigáké... Hadd csoszogjon vissza a Harmatos rétre a testvéreihez... -fáradtan pislantott egy mélyet, és már csak nehezen bírta újra kinyitni a szemét. Mébi megköszönte a csigaházat, és pihenés nélkül, boldogan indult vissza.