Bealby

Az ifjú Bealby mostohafia volt a shontsi uralmi kertésznek, a kastélyban inas kellett, Bealby számára már pályát kellett választani, - apja beadta a kastélyba. Bealby nem akart szolga lenni, ellenkezett, de hasztalan. Apja erőszakkal vitte a kastélyba, ott a cselédnép mindjárt munkára fogta, - nem volt tehát mást mit tennie, minthogy megszökjön. Bealby kétnapos inaskodása, lázadó csínytevései, szökése, azaz menekülése, üldöztetése, bujdosása és megkerülése, - ez a regény tartalma. Bealby kedves, okos fiú, szubjektív figura, rajta keresztül, az ő szemével és kalandjai nyomán látjuk, de természetesen Wellsnek csaknem didaktikus kommentálásával értjük azt a világot, amelyen keresztül bukdácsol. Wells kommentálása elejétől végig szatíra; az író szocialistának mondott bírálata az angol társadalomról, azaz a Társadalomról. A szatíra - ezúttal - igen enyhe, annyira enyhe, hogy sokszor alig érezhető. A gúny néha-néha ,,kihagy", objektív ábrázolás marad a helyében, amely helyenként már annyira objektív, hogy dicséretnek, a ,,szóban forgó" társadalom dicséretének is beillik. (Nagy Lajos)