Bernac nagybácsi

,,Ott állt, előre hajló vállaival, a kis, igénytelen alak, vörös galléros köpönyegében, fehér, szűk nadrágjában, aranyozott markolatú teknősbéka-tokos kardjával. A feje födetlen volt, s látni lehetett ritka, világosbarna haját; összehajtott, vörös kokárdás kalapját a bal hóna alá csapta, jobb kezében pedig vékony, suhogó lovaglóvesszőt tartott. Lassan jött; arcán egyetlen izom sem mozdult, szemeit maga elé meresztette a semmibe és egyforma léptekkel, kérlelhetetlenül egyre közeledett, mint maga a Végzet valóságos megtestesülése" - így írja le Napóleont a könyv másik főszereplője, Louis de Laval, az ifjú arisztokrata, az egyik legrégibb francia nemesi család sarja, aki a császár szolgálatába szegődött. Doyle lényegében ismeretlen romantikus, kalandos történelmi regénye -, amely magyar nyelven utoljára hetven évvel ezelőtt látott napvilágot - lenyűgözően eredeti és részletes képet fest a világhódítóról és környezetéről, az Anglia lerohanására készülő francia sereg életéről.