Bestiárium

Bestiárium. Van ilyen szó? És mit jelenthet? Latinos töve alapján olyasmit, hogy állatsereglet, állatkert, állatvilág. Körüllengi valami bizonytalanság, ugyanaz a ködfelhő, amely a nagy argentin író első elbeszélés gyűjteményében is benne gomolyog. Mert Cortázar novelláiban a legváratlanabb, legnyugtalanítóbb vonásait villantja föl egy különben mindennapi valóság, és akkor az már az álom rejtelmes valósága, valami valóságfölötti (netán szürrealista?) és mélylélektani eredetű, modern lidércnyomás, ahonnan már nincs visszatérés a szokványos köznapokba. És mégis: nem a mai ember mai életének köznapivá lett lidércnyomása ez? Julio Cortázar (Brüsszel, 1944 - Párizs, 1984) 1981-ben francia állampolgárságot kapott argentin költő, novellista és regényíró, az irodalomkritika García Márquez, Vargas Llosa és Fuentes mellett a dél-amerikai irodalom nagy korszakának négy legelismertebb írója közé sorolja. Pályáját versírással kezdte, de igazi területe a próza: első novelláskötete, a Bestiario 1951-ben jelent meg, és aratott nagy sikert. Fantasztikus ihletésű regényeiben és novelláiban Cortázar tudatosan kiforgatta tér és idő fogalmának értelmét, az írásművészet struktúráját. Nagy művészi erővel ötvözi egybe a reális és mágikus elemeket. Stílusa néha Salingerre emlékeztet, de hatott rá Joyce is. Nagyítás című novellájából (1966-ban) Antonioni rendezett mára klasszikussá vált filmet.