Bevezetés Melanie Klein munkásságába

A terapeuta-j elölt, amikor Melanie Klein munkásságát kezdené tanulmányozni, egy nehezen megoldható paradoxonnal kerül szembe. Munkáit eredetiben olvasni - kemény megpróbáltatás, s ez a kleiniánus pszichoterápiás iskola más képviselőire is igaz. Azok a fogalmak és jelenségek azonban, amelyeket M. Klein írt le és használt elsőként - megkerülhetetlen alapfogalmai a modern pszichodinamikus elméletnek és terápiás gyakorlatnak. Az érdeklődő szakemberek ezen dilemmáján segít jótékonyan ez a könyv, amelyet Klein tanítványa, Hanna Segal állított össze, a londoni Pszichoanalitikus Intézetben több éven át tartott előadás-sorozat alapján. Az ő kevésbé szertelen tárgyalásában sokkal jobban megérthető az a munka, amellyel Melanie Klein hozzájárult a pszichoanalízis elméletéhez és gyakorlatához. A könnyebb befogadást célozza, hogy a szöveget nem törik meg irodalmi hivatkozások. Eredetileg minden fejezethez tartozott egy irodalomjegyzék, ezeket a szerkesztés során a kötet végén külön fejezetben egyesítettük. Reméljük, hogy ez a kötet hiányt pótol, nem elsősorban azért, mert könnyen érthető módon tárgyalja a kleini fogalmakat, hanem láttatja azt a szerves fejlődést is, amellyel M. Klein eljutott az Ödipusz-komplexus gyökereihez, majd a depresszív pozíció, s végül a paranoid-szkizoid pozíció megfogalmazásához. Világosabban látjuk azok kapcsolatát Freud műveivel, és nyomon követhetjük elméleti fejlődésének minden állomását. A legtöbb fejezet a paranoid-szkizoid és a depresszív pozíciókban előforduló jelenségek leírására szolgál. A "pozíció" kifejezés Klein szerint a tárgykapcsolatok, szorongások és elhárítások olyan sajátságos alakzatát jelenti, amely az egész életen át fennmarad. Az a mód, ahogy a tárgykapcsolatok a depresszív pozícióba beépülnek, a személyiségszerkezet alapja marad. Bár egyes paranoid és depresszív szorongások mindig aktívak maradnak a személyiségen belül, de amint az én kellőképpen integrálódik, és a depresszív pozíció meghaladása során viszonylag biztos kapcsolatot épít ki a valósággal, a neurotikus működések fokozatosan differenciálódnak. M. Klein nézete szerint a depresszív pozícióban kezdődnek az integratív folyamatok, s ezzel párhuzamosan csökken a szorongás, végbemegy a reparáció, szublimáció és kreativitás kezdi helyettesíteni a petológiás elhárító működéseket.