Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába - Történet, elmélet és alkalmazás

Az egzisztenciális pszichológia fénykora az 1940 és 1970 közötti időszakra datálható. Az iskolaalapítók - Ludwig Binswanger, Medard Boss, Viktor Frankl, Rollo May és Ronald D. Laing - ezekben az évtizedekben fejtették ki nagy hatású tevékenységüket. A fogyasztói kultúra kibontakozásával e megközelítés háttérbe szorult, és azok a pszichológiai irányzatok és módszerek kerültek a figyelem középpontjába, amelyek az egyén önoptimalizálását támogatják a jóléti társadalmak által nyújtott keretek között. Az utóbbi két évtizedben azonban felerősödtek a globalizáció negatív aspektusai: az ember a túlnépesedés, a megosztó populizmus, az álhírek és az összeesküvés-elméletek, a terrorizmus, a migrációs válság, az ökológiai katasztrófa, a világméretű járvány és a háború árnyékában kénytelen élni mindennapjait. Ennek nyomán olyan fenyegető jelenségek bukkantak fel - például a klímaszorongás, az ökogyász, a karanténizoláció - amelyek félreismerhetetlenül kapcsolódnak az egzisztenciális tematikához. Ezek ugyanis mind az irányzat legismertebb mai alakja, Irvin D. Yalom által megnevezett ,,végső aggodalmak"-hoz köthetőek: a végességtől, az értelmetlenségtől, a szabadságtól és az elszigeteltségtől való szorongáshoz. Immár mindennapos tapasztalatainkká váltak, megkerülhetetlenné téve az egzisztenciális lélektani megközelítést. A Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába többek között ezekre a fejleményekre reagálva született annak reményében, hogy hasznos és részletes bevezetést nyújthat a téma iránt érdeklődő pszichológushallgatók, a segítő szakemberek és a mélyebb önismeretre vágyók számára, akik nem félnek számot vetni az emberi létezés legnehezebb, sokszor tragikus dimenzióival sem. Az ezekkel való szembenézés korántsem pesszimizmusra ösztönöz, hanem lehetőséget nyújt arra, hogy megtalálhassuk autentikusabb önmagunkat, és valódi, jelentésteli életet élhessünk egyre kiszámíthatatlanabbá váló világunkban.