Borotvaélen

"- Meg kellett volna... - Mit, te rohadék, mit kellett volna? - ordított le rá Davenport, Sloan már fogta. - ... ölnie engem. - Bekker megpróbált elmosolyodni, de csaknem teljesen kettéhasított ajkai nem engedelmeskedtek. - Hülye." Így zajlott le Davenport hadnagy és a paranoiás gyilkos, Bekker legutolsó párbeszéde a Pulitzer-díjas John Sandford harmadik Davenport-krimijében. Az első három kötettel lazán összefüggő, de önállóan is kerek történetben nagyon hamar kiderül, hogy Bekkernek, a ,,halál doktorának" ezúttal igaza volt: valóban jobb lett volna megölni. Bekker ugyanis megszökik a börtönből, s New York-ba menekül, ahol tovább folytatja a halál fiziológiájával kapcsolatos bizarr kísérleteit. Áldozatainak száma egyre nő. A New York-i rendőrség Davenporthoz fordul segítségért. Davenportra azonban New Yorkban egy másik veszélyforrás is vár: Lily Rothenburg hadnagy, élete egyik legnagyobb szerelme... Davenport hadnagy a halál doktora és önmaga ellen