Boruvka felügyelő szomorúsága

A Borůvka felügyelő szomorúsága Josef Škvorecký cseh nyelven 1966-ban megjelent novellaciklusa; bizonyos értelemben a Hogyan írjunk krimit?-kérdés példatára. - Ismertető: Borúvka felügyelő arcán tizenkétszer jelenik meg a "végtelen nagy szomorúság" - a jel, mely annyit jelent: olvasó, most már minden adat, nyom a rendelkezésedre áll ahhoz, hogy megfejtsd a rejtély titkát. Ám Skvorecky, "detektívmeséje" nem azért készült a műfaj legszigorúbb szabályai szerint, hogy az olvasó valóban meg is fejthesse a talányokat, nem , erre csak az öregedő "bűnügyér", Borúvka felügyelő képes. Skvorecky: Egy detektívregény-olvasó ötletei című tanulmányban bebizonyítsa, hogy a műfaj elméletének professzora, most viszont a műfaj gyakorlatából vizsgázott jelesre. Tizenkét történetéből egy detektívgyáros regényt írt volna, ő beérte tizenkét mintafeladvány tizenkét hibátlan megoldásával. Izgalom, humor, játék, szigorú logika és hibátlan szerkezet jellemzi mindegyiket, s mire a "mese" végére érünk, gyanakodva sandítunk az öreg felügyelőre: nem az irodalom hősei közé lopakodik a szemünk láttára ez az öreg "bűnügyér"? Valójában már ott áll közöttük, mert Skvoreckynek sikerült személyében megteremteni a szocialista környezetben élő és dolgozó Nagy Detektívet. - További ismertető/ízelítő: "Belelapozás".