Búcsú a békétől

1912 szilvesztere - az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó békés esztendejének kezdete. Alexander, a liberális gondolkodású, művelt prágai lapkiadó, az öregedés küszöbén is elbűvölő világfi, érzi ezt. ,,Derűs szkepticizmusával már évek óta megszokta a gondolatot, hogy minden, ami az ő világához tartozik - a liberalizmus eszméi, melyekben felnövekedett, a kulturált polgári életformák, Ferenc József egész szeretett és gyűlölt ancien régime-je és nyilván a sok gonddal naggyá lett tulajdon vállalkozása is - pusztulásra ítéltetett." De nem mindegy, hogyan éli le hátralevő életét. És a sors melléje sodorja Irenét, életének utolsó és egyben legnagyobb szerelmét. Eirenne - Alexadner így nevezi az asszonyt: Eirene - Béke. Éltető szerelem, éltető béke. Teljes erejével, szívével, eszével csüng mindkettőn. És reménykedik, hogy a katasztrófa egy ideig még várat magára. Igen, egy rövidke ideig: 1914. június 28-ig. Alexander éppen kezében tartja Irene búcsúzónak szánt üdvözletét, amikor hírét hozzák a szarajevói merényletnek: életéből eltűnt Eirene is.