Budai szerelem

Budai szerelem - részlet - IV. fejezet - a helyszín: Bagdad ,,András először egy partyn pillantotta meg Verát. A vendégséget Vereczkeiék rendezték és igazi garden party volt. A szép, tágas, nagyablakos ház előtti kertet a bejárati kerítés és a szomszédok felé eső kerítések mellett dús növényzet keretezte, közötte szép, nagy füves résszel, itt voltak felállítva a fehér, kecskelábú asztalok, amelyeket Vereczkeiné szépen keményített, hímzett, magyaros terítői fedtek, a háziasszony büszkeségei. Azt persze soha senki nem merte megmondani neki, hogy mennyire nem illenek bele a környezetbe. Az asztalok mellett a füvön művészi rendetlenségben felállítva hívogattak a fehér összecsukható faszékek - borvörös ülőpárnákkal -, némelyiken már ült egy-egy vendég, koktélos poharából szürcsölgetve. A világítást együtt szolgáltatta a házból kiömlő melegsárga fény, a trópusi éjszaka fekete egén szikrázó csillagok és a bokrokon elhelyezett színes villanykörték. A kertbe kihozott magnóból a "Georgie" andalított. Ahogy belépett, Vereczkei meleg kézfogásán és a kis krumplitestű Vereczkeiné szóáradatán túljutva, amelynek a lényege az volt, hogy érezze magát otthon náluk, befelé indult a kertbe. Előtte egy nő meg egy férfi mentek nevetgélve a ház felé. A magas, szikár férfi fehér ingben, fehér nadrágban volt és ettől olyan erősen látszott a hangulatvilágításban, hogy pillantása csak másodszorra esett a nőre, de attól kezdve már nem is tudta levenni róla. Az elmosott virágokkal mintázott selyemruha, ahogy lépett, olyan ingerlő ráncokat vetett a nő kerek, kissé kiugró feneke alatt, hogy ember legyen a talpán az a férfi, aki ezt a lázas, erotikus járást hideg fejjel tudja nézni. A nő dereka karcsú volt, a válla kissé sportos, széles, és mindehhez olyan csodálatos, hullámos, rozsdavörös hajzuhatag kígyózott egészen a derekáig, amelyre minden egészséges hímnemű egyed olyan bizsergést érez a kezében, hogy nehezen tudja visszatartani magát attól, hogy ott rögtön meg ne érintse! Egy ilyen hajat nemcsak simogatni, hanem markolni, birtokolni kell, egy ilyen vörös hajzuhatag maga is erotikus kihívás. A karcsú derék és az ingerlő csípő alatti hosszú lábak a térdig érő ruhából gyöngyházfényűen villantak elő. - Ez a nő igazi vörös! - volt András első gondolata... * * * Kovácsnénak barnára sült, szép arca volt, sötét, majdnem fekete haja, melegbarna szeme. A sötétben zománcosan világított a szeme fehérje, s amikor mosolygott, a fogai is. Sárga ruhája alól szépen "esztergált", barnára sült lábak kacérkodtak elő, lazán átvetve egymáson. Sárga bőrsarus lábfején a körmök ugyanolyan vörösre voltak lakkozva, mint a kezén. Hosszú újjai, amint a pohárra kulcsolódtak, még hosszabbnak tűntek a hosszúra növesztett, szépen manikűrözött körmök miatt... * * * A trópusi éjszakának varázsa van - lopva a fiúra nézett, felmérte, vajon "kapható"-e?! Vajon érdemes-e bedobnia magát?! Hiszen olyan fiatal még. De nagyon jóképű, s persze nem férjül akarom - morfondírozott tovább. András visszanézett rá. A nő szemében mohó vágyakozás. A zene szólt, felettük a trópusi éjszaka ékköves bársonytakarója. A nagyméretű, kövezett teraszon egy pár elkezdett táncolni. - Fiatal házasok, - mesélte róluk Kovácsné - akik otthon albérletben laktak, azért jöttek ki, hogy megalapozzanak egy lakásépítést. - Közben vágyakozva nézte a táncolókat, fel azért mégsem kérheti ezt a fiút, szörnyű lenne, ha visszautasítaná... A táncolók már négyen voltak. A másik pár: Ágoston és Vera. András hirtelen elhatározással felkérte Kovácsnét, akinek ezzel titkos vágya teljesült. Boldogan ment a szép, szőke fiú mellett a teraszra. András átkarolta a derekát, s a lassú szám alatt meglehetősen közel húzta magához. Kovácsné teljes odaadással simult hozzá. A trópusi éjszakában táncoló három pár szinte színpadi látványt nyújtott a többieknek, akik a kerti székeken ülve nézték őket, s persze pillanatok alatt elkezdődött a pletyka... * * * - Látta már a Tigris-partot este? - Még nem. - Akkor teszünk arra egy kerülőt. Egyszerűen gyönyörű! Nem akarom kihagyni azt a lehetőséget, hogy mindig eszébe jussak én is, amikor majd arra emlékszik, milyen csodálatos is volt! A Tigris-part valóban varázslatos volt. A folyó sötéten és méltósággal hömpölygött a medrében. Fodrokat vetve próbálta lerázni magáról azt a sok-sok apró ezüstcsillagot, amely vibrálva verte vissza a parti fényeket. A kis fénypontok azonban makacsul ellenálltak, és újra, meg újra meglovagolták a hullámok hátát. A parton éttermek, szállodák kerthelyiségei hívogattak sok-sok kis színes fénnyel. Különleges hal- és vízszaggal volt tele a levegő. A parti út mellett méltóságteljesen álltak őrt a magas, karcsú törzsű, borzasfejű pálmák. A késő esti óra ellenére az utcán sokan voltak. Főleg férfiak, világos - pijamának vagy hálóingnek tűnő - ruházatban. A meleg országokra jellemzően este sokszor több ember volt az utcákon, mint délben, amikor forrón tűzött a nap. Az utcai lámpa fényénél gyermekcsoportok tanultak. Jobb későn, mint soha, hátha felelnek másnap... A kocsiban a magnóból kellemes zene szivárgott, ahogy elindultak a parton, majd a házak között vezető széles úton, mintha valami filmben látnák, úgy tárulkozott ki előttük - nekik! - a város, a Kelet gyöngyszeme, esti ruhát öltve..."