Búrkifli

Vathy új könyve, a Burkifli, alighanem vízválasztó alkotás lesz írói életében, most jutott el arra a szakmai vadászlesre, amelyen döntésre kényszerül, eljegyzi-e magát mindhalálig azzal a vadászattal, amelynek szakrális fontossága a jelenlegi képtelen irodalmi viszonyok között is megmaradt, vagy mint kallódó hősének húga, utánalegyint a megváltoztathatatlan, kiszámíthatatlan és főleg meg nem érdemelt zuhanással fenyegető életnek; leszáll, leteszi nagyvadak leterítésére mostmár minden tekintetben biztonságos vadászfelszerelését, és békén hagyja a nagyvadakat, teszi azt, amire szintén adottsága képesíti, beszívja a veszedelmes erdőség gomba és cserjeillatát, s a mikrovilág közelítésével felejthetetlen zsánerképeket fest a bennünket összetartó világ falára. Művészete kibomlott, megérett, mindent megengedhet már magának, szűkít, bővít, a némasággal szól, vagy felordít az ábrázolt helyett. A Burkifli novellák, álmok lelkifurdalások, felismerések, novellavázlatok és művészi erejű riportok olyan összesítése, amely leemeli az eddig is komor mélységet takaró, félig már az abszolút igénye felé csúsztatott kútfedelet: míg önmagát keresi hol önmagában, hol társában, hol egymást váltó időszakok között, a kút babonás színhely, döntése pillanatáig még biztonságosan rögzített benne a kötél, az író a mélység és magasság között vacogó foggal határoz, és belepréseli magát a vödörbe ég és föld között.