Csak egy szobát...

Részlet a könyvből: "Kocsis gondolkozás nélkül védelembe vonult, ahogy a lakáshivatal rövid időre főnök nélkül maradt. Bereteszelt ajtót-ablakot; felőle aztán kopoghattak. Tudta, magasabb helyről telefonon szólnak be az embernek, ha valamit sürgősen el kell intézni; kint a folyosón tehát duruzsolhatnak, az őt csöppet sem izgatja. - Így biztosabb - tisztázta magát a kolléganője előtt. - Senki sem panaszkodhat aztán, hogy nem voltam elég kedves hozzá... Szerintem, ha elismert fiú akarsz lenni, mellőzd a látványos botrányokat. Ennél jobb tanácsot a testvéremnek sem adhatok. A falba vájt kisablakot láthatatlan lelkek kopogtatták konok kitartással. Akadt köztük olyan is, aki már minden ujja bogát kipróbálta a hályogos szemű ablakon, hogy elkapja azt a hangot, amelyre föltámad a lakáshivatal. Persze, eredménytelenül. Újabb lélek lépett a sor elejére, s egészen más tónusban kezdte."