Csak fizika

A leltár, a létösszegzés, a halál költői toposzai folyamatosan kiegészülnek elbizonytalanító rákérdezésekkel, a ,,talán" feltételes módjával, az irónia megfordító erejével, csak annyi pátoszt hagyva a Zelki-versekben, amennyi a halálélmény tragikusságából kiirthatatlan. A kötet címadó verse: Csak fizika Szépen indul, rend szerint, mintha úgy is folytatódna. Megbízható, mint a csillagok, egyedül hagyhatod, szabadon, nincs benne indulat. De kiforrja magát, hiába ,,ügyelsz", s nem lehet jóvá tenni már. Nem ellenedre van, amit csinál - csak fizika, nem morál, hogy kifut a tej egy idő után. Neki egyre megy, neked meg fáj. Kívül-belül ráragad, a fazékra ég levakarhatatlanul, sisteregve eloltja a gázt, hőre tágulása bajt kavar. Kisimul végül, s megnyugodva újra, másodszor is bánt: ,,már az első korty után" érzed a keserűséget. Nem érdekled, nem vesz tudomást. Hűlni kezd lassan, biztosan, mint a csillagok, hidegen hagy minden ragadást idelenn. A tej útjai kifürkészhetetlenek.