Csángó történet - Korjellemző magyar próza 1945-1990

ELŐSZÓ Részlet a műből: "Endri megint utánam jött; betoppan szepletve, mint aki elkésett és saját magát kergette meg. - Édesapja, jöjjön ebédelni! - Szőke, göndör haja a szemébe hull, hirtelen mozdulattal hátradobja. Bűntudat van e sietségben; kék szeme repdes. - Édesanyád küldött? - Arca rózsája pirosodni kezd. Bocsánatképpen magamhoz szorítom. Ártatlan cinkosság ez köztünk; dehogy küldte az anyja, Emese jól tudja, ahogy szabadulhatok, jövök. Endri elszökik hazulról, a kapuból visszakiabál: - Megyed édasapja után . - Hazafelé szorítja a kezemet, menjünk lassabban, beszélgessünk, magyarázzak neki fákról, bogarakról, madarakról, mindenről a világon, ami utunkba vagy figyelmünk elé kerül. Faggat, követelőzik, megérzi, hogy szívesen engedelmeskedem. Tipegő korában szokott hozzá sétáinkhoz, én vittem levegőzni, ha időt tudtam lopni; Emesének még kevesebb szabad perce akadt, egy gyermekorvos úton van mindig, homofutón nyargal egyik faluból a másikba; kedvvel helyettesítettem, türelemmel oktatgattam Endrit arra, miként tegye biztonságosan egymás után a lábát, illessze szépen egymáshoz a szavakat; járni és beszélni tanítottam egyszerre."