Csapdában

"Személyes élményeim keltették föl érdeklődésemet a halál iránt - vallja regényéről az író - ikertestvérem tizenöt éves korában meghalt, én pedig súlyos betegségen mentem át. Regényem küzdelem a halál ellen, kérlelhetetlen, szakadatlan harc. Igyekszem ennek a harcnak minden regiszterét végigjátszani, a szűkölő állati félelemtől a nemes beletörődésig, a kamaszos méltatlankodástól a filozofikus melankóliáig. Könyvem hőse fiatal bukaresti mérnök, s még nevet sem adtam neki, hogy világos legyen: ez a fiatalember korunk jellegzetes figurája, modern társadalmunk afféle mitológiai hőse: homo technicus, homo-industrialis. Olyan ember, aki csak a tapintható, a tudományos eszközökkel szabatosan leírható világot ismeri, érzéketlen a transzcendens iránt, az emberi tragédia iránt, még a saját tragédiája iránt is. Magabiztos, modern ember, aki halhatatlannak, mindenhatónak hiszi magát, készületlen a halálra, de készületlen az életre is, hiszen az életet jól olajozott motornak tekinti csupán, filozófiailag meg sem kísérli fölmérni, megérteni; nincsenek kétségei, nem ismeri a magábaszállás pillanatait. Regényem vitát kezd ezzel a lelkiállapottal, s fölteszi a kérdést: Tudunk-e meghalni? Tudunk-e élni? Regényemben azt a lelki folyamatot igyekszem bemutatni, mely hősöm életreeszméléséhez vezet, azáltal, hogy tudatosul benne: a halál nem pusztán biológiai elmúlás, hanem az élet nagy titka és egyik értelme. Ezt a lelki folyamatot egy nagy, tragikus és patetikus szerelem indítja el benne. De nemcsak a halál és a szerelem regényét akartam megírni, hősömmel nemcsak a halál és a szerelem csapdákkal, kelepcékkel teli ösvényeit járatom meg, hanem közben arra is törekszem, hogy a mai román társadalom minden rétegének lelkiállapotát is elemezzem egy-egy villanás erejéig. Stilisztikailag és nyelvileg bizonyára sikerült szakítanom az irodalmunkban hagyományos esztétizmussal, közvetlen, tipikusan városi nyelven írtam, melynek nem egy fordulata szokatlan irodalmunkban, és talán olykor-olykor mellbevágó is. Regényem Bukarest regénye is: a cselekményt néha-néha Bukarest lírai föltérképezése szakítja meg."