Csavargóként Párizsban, Londonban

FÜLSZÖVEG "Amíg Bozóval voltam, megtanultam tőle ezt-azt a londoni kéregetés szakmai fortélyairól. A téma gazdagabb, mintsem gondolnánk. Igen sokféle koldus van, és rendesen éles szociális határvonal választja el a kéregetőket azoktól, akik valamiként próbálják megszolgálni az adományokat. (...) A legjobb soruk az utcai mutatványosoknak és fényképészeknek van. Egy jobb placcon, például a színházak bejárata előtt egy utcai akrobata nem ritkán öt fontot is megkeres. Az utcai fotográfusok bevétele nagyjából ugyanennyit taksál, ám ők csak szép, napos időben dolgozhatnak. A forgalmat rendesen holmi furmányos trükkel igyekeznek élénkíteni. (...) A verkliseket, éppúgy mint az akrobatákat, inkább tekintik holmi bohém művészfélének, mintsem koldusnak. (...) Az aszfaltrajzolók olykor megérdemlik a művész nevet, olykor nem. (...) Az aszfaltrajzolók után rangban a zsoltárénekesek következnek, majd a gyufa-, cipőfűző- és levendula-árusok - utóbbiak borítékban némi levendulatörmeléket kínáltak, amit eufémisztikusan parfümnek neveztek. Valójában koldus volt mind, aki csak szánalmas külsejével próbált kuncsaftokat szerezni, s egyikük se keresett többet napi fél koronánál. A nyílt kéregetés helyett csupán azért kellett úgy tenniük, mintha gyufát és más effélét árulnának, mert a képtelen angol koldulási tilalom erre kényszerítette őket. (...)" Vissza