Csorba Győző, a fordító

Csorba Győző (1916-1995) szinte kezdettől, első műfordításai megjelenésétől, kivált azonban Goethe Faustja második részének lefordítása után vitathatatlanul legjelentősebb műfordítóink első sorában kapott helyet a kritikában is, a műfordítás elméletéről és gyakorlatáról szóló szakirodalomban is. A most megjelent kötet részint Csorba Győző néhány, a műfordításról szóló írását, vallomását, interjúját közli, részint egy-egy műfordítása (Hélinant: A Halál versei; Goethe: Faust; Janus Pannonius költeményei stb.) kapcsán a kritikai irodalomból szemelget (minden felvett mű kapcsán közli a kötetről szóló Új Könyvek recenziót is). Tekintettel arra, hogy Csorba Győző műfordításairól olyan értők nyilatkoztak, mint Kálnoky László, Rónay György vagy Fodor András, a kötet kitűnő bevezető nemcsak tulajdonképpeni tárgyába, Csorba Győző műfordítás-művészetének megismerésébe, de a költői műfordítás elméletébe, megítélésének kritériumrendszerébe, a műfordítások hitelességének kérdéskörébe is. Igazán átfogó, tudományosan elemző írás azonban nem akad a kötetben, hiszen kritikusai legtöbbször recenziók, rövid ismertetések, nyilatkozatok formájában szóltak Csorba műfordításairól, olyanféle mélyre hatoló írás, mint amilyen több is készült a Nyugat első nemzedékének nagy műfordítóiról, a "szép hűtlenekről", Csorba Győzőről nem született ez ideig. A kötet ennek ellenére érdemes mindazok figyelmére, akiket - hősén túl - a műfordítás elvi kérdései komolyabban foglalkoztatnak.