D'Ora asszony

A >>Bacharach<< déli harangja megszólalt és lehívta az utasokat: üresen maradt a fedélzet. Szemben, a fedélzetsétányon egy férfi sétált, egyedül, a mentőcsolnakok és ventillátorok között. Kezében valami táska. Előre jött és a korlátra támaszkodott és lenézett a középfedélzet utasaira, akik durva plédekbe burkolva heverésztek az előrészen. Nyugodt volt az idő és a hajó teljes gőzzel száguldott, hangosan bőgtek a kémények sajátságos, mély hangjukon; az ebédlő kupolájának színes ablakai nyitva voltak, néha töredezett hegedűszó csapott fel ide. Egy úr jött fel a lépcsőn, a korláthoz állt, nem messze attól, akinek táska volt a kezében : figyelő állásban időzött néhány percig s aztán óvatosan tett egy lépést; most egymás mellé kerültek. - Jó estét, - mondta és ez éppen úgy hangzott, mint mikor valaki az utcán egy hölgyet megszólít. A másik lassan feléje fordította az arcát, de nem felelt.