Demográfia 1.

A demográfiai elemzés elveivel és módszereivel foglalkozó első hazai tankönyv a magyar népességtudomány világviszonylatban is elismert múltbeli fejlődésének a szerves folytatása és egy, ma már világosan felismert, súlyos hiányosság felszámolása. A magyar népességtudományi kutatások nemzetközi presztízse elsősorban az európai élvonalban álló népesség-statisztikánk több mint egy évszázados múltra visszatekintő, egyre gazdagodó és tökéletesedő rendszeres és részletes adatgyűjtéseinek köszönhető. Magyarországon az 1784-1787. évi, II. József-féle általános népesség-összeírás volt az első olyan felmérés, mely a népszámlálás modern fogalmának nagyrészt megfelel, ez az összeírás a XVIII. század végi népességről ma is a legfontosabb forrásunk. Az 1804 és 1847 között évenként ismétlődő, a nemesség és a papság számbavételét mellőző, nem teljes körű összeírásokat 1850-ben és 1857-ben, az abszolutizmus idején az osztrák hatóságok által végrehajtott népszámlálások követték, melyek közül különösen az 1857. évi tekinthető tudományosan megalapozottnak. A hivatalos statisztikai szolgálat 1867-től kezdődően funkcionál, az első hivatalos magyar népszámlálásnak az 1869. évi tekinthető, azóta a népszámlálások általában tízévenként követik egymást. A hivatalos állami népmozgalmi statisztikai számbavétel az 1876-os évvel kezdődik, bár az egyházi anyakönyvek törvényhatóságokhoz való beküldése már 1827-től kötelező volt. Előszó 11 Bevezetés 20 I. A demográfiai elemzés alapfogalmai. A demográfiai hálózat 27 II. A népmozgalmi jelenségek és a népesség longitudinális elemzésének főbb elvei 41 III. A népmozgalmi jelenségek és a népesség transzverzális elemzésének főbb elvei 194 IV. A népmozgalmi jelenségek és a népesség longitudinális és transzverzális elemzésének kapcsolata 267-413