Dinamikus szemantika

A kötet egy meglehetősen fiatal tudományággal, a jelentéstudomány egy új irányzatával ismerteti meg az olvasót. A XX. század hatvanas-hetvenes éveitől újfajta megközelítés jelenik meg a nyelvi szerkezetek jelentésének vizsgálatában: a formális szemantika. Ennek alapelve, hogy a jelentéseket olyan formában kell ábrázolnunk, hogy mechanikusan végezhessünk műveleteket, azaz "számolni" tudjunk velük. Ez azt jelenti, hogy a jelentés alapegysége a mondat lesz, és az egyes szavak, szerkezetek jelentése csak annyiban fontos, amennyiben azok képesek az őket tartalmazó mondatok jelentéséhez hozzájárulni. Egy mondat kimondásának vannak bizonyos előfeltételei, és a mondat kimondása valamilyen változást indukál a világban, a hallgató tudatállapotában. Ilyen megközelítésben a különféle nyelvi megnyilatkozások egységesen kezelhetők - ez a dinamikus szemantika.A kötet szerzői, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársai sorra veszik a dinamikus szemantika filozófiai-logikai és nyelvészeti előzményeit, klasszikus változatait, illetve a fejlődésének új irányokat szabó, az elméletek által felvetett immanens problémákat.