Dióbarna szempár

"Külvárosi nyomortelep. A két fiatal lány nemcsak csinosabb, izgalmasabb külsejű, de jóval okosabb is a többi hasonló korú fruskánál, akik között felnőttek. Ki akarnak törni a szegénység testet-lelket nyomorító rabságából, és maguk sem tudván igazán, mit cselekszenek, rálépnek egy olyan világba vezető útra, ahonnan nincs visszatérés. Vagy, ha mégis, az rettenetes fájdalmakkal és áldozatokkal jár, mint a két lány esetében, akik pokolra szállnak azért, hogy felemelkedhessenek... Róma, évekkel később. Anita és Maddalena, a két római úriasszony sötét titkokat őriz lelke mélyén, s mindketten reménykednek, hogy a pályafutásukat beárnyékoló rejtélyekre nem derül fény. Ekkor azonban megjelenik a színen Enrico, a gyermekkori jó barát, összedugja fejét Anitával, mire a szépasszony hirtelen megbokrosodik, egy rossz hírű lokálban, furcsa és züllött figurák között tűnik fel estéről-estére. Gyanús kísérőikkel együtt hamarosan belép a cselekménybe néhány ragyogó alakú idegen lány is, akikről lerí, hogy a legősibb mesterséget űzik. Egyszerre két hasonló helyen uralkodik el a szenny és a bűn atmoszférája! Ám különös módon ez a fordulat nem a bűnhődést, hanem a megtisztulást és a feloldozást hozza el Anita és Maddalena számára, sőt, kisvártatva ennél többet is: kilátástalannak látszó életükben ismét megjelennek az érzelmek, a szerelem. A nagy kérdés, hogy ennyi mocsok és rejtély után beteljesülhetnek a vágyak? Lesz végre megnyugvás és tiszta élet?"