Diplomáciai körök

Sokat azt gondolják, hogy a diplomata főleg utazik. Mások azt képzelik, hogy a diplomata főleg jókat eszik, sokat iszik és kényelmesen él. Igaz, a diplomata sokat utazik. Az is igaz, főleg jókat eszik, sokat iszik és kényelmesen él. De, másrészről, sokat költözik, gyakran van távol az otthonától, a család fele Magyarországon, másik fele külföldön, miközben intézni kell a dolgait otthon is, meg itthon is. A feleségek gyakran elveszítik hazai állásukat, előléptetésnél nem gondolnak rájuk, hiszen előbb-utóbb úgyis elmennek külföldre, a diplomáciai pálya sikereiért ők fizetnek alkalmazkodásban. A gyerekek világot látnak, jól megtanulhatnak egy-két idegen nyelvet, megszokják az utazásokat, az idegen kultúrákat, ám nincsenek barátaik, erős a kényszerű szülői kötődés. Én is sok éjszakámat töltöttem a forró, barátságtalan delhi repülőtéren, és dugókban izgulva a londoni repülőtérre vezető autópályán, sokszor nem ott és nem akkor pisiltem, ittam és ettem, ahol és amikor a szükség diktálta, hanem ott és akkor, amikor lehetőség engedte, diplomatának lenni azonban alapvetően romantikus foglalkozás. Van benne valami fojtott izgalom, valami titokzatosság, élni egy idegen országban, amelyet félig otthonomnak tekintek, és ahonnan végleg hazatérni olykor szívfájdító. De, mindent összevetve: a legromantikusabb foglalkozás a világon.