Dosztojevszkij világszemlélete

Nyikolaj Alekszandrovics Bergyajev, a 'szabadság fanatikusa', 'a XX. század orosz Hegele', a keresztény perszonalizmus eszmeköréig jutva az ember egész XX. századi tragikus útját bevilágító vallásfilozófiájában olyan Isten-képet tár elénk, amely bizonyos szempontból talán eretnekségnek is tetszhet. A hivatalos orosz ortodoxia elleni lázadásért 1913-ban a Szent Szinódus vádat is emelt ellene, üldözték a cári Oroszország állami hatóságai is, s szintúgy a bolsevik kormányzat, amely 1922-ben kiutasította őt Szovjet-Oroszországból. A Dosztojevszkij világszemléleté-t 1921-ben, közvetlenül száműzetése előtt írta, s e művében megpróbálta 'intuitív módon újraalkotni a legnagyobb orosz metafizikus világszemléletét'. Dosztojevszkij művészetét Bergyajev olyan próféciának látta, amelyben a krisztusi szeretettől elfordult emberi önhittség jövendő tragédiái jelennek meg. Ezzel a hamis emberi önakarattal állítja szembe Dosztojevszkij - és Bergyajev - a keresztény szabadság útját, amely Isten 'partnereként' felruházza az embert az alkotás képességével. A szabadság ugyan az önhitt lázadás útjára, Isten megtagadásához vezetheti az embert, de Bergyajev hite szerint csakis a szabadság útján lehet visszatérni 'Krisztushoz - az ő szellemi hazájába'.