Dualizmusok - A Monarchia Magyarországa

A Monarchia Magyarországának társadalma sok törésvonal, sokféle egység és különbözőség együttese volt. Azt is mondhatnánk, hogy jellegét sokkal inkább a történetileg egymásba épülő működési elvek változó erejű szimbiózisa, mintsem valamiféle letisztultság szabta volna meg. A polgárosodás folyamata - különböző szinteken és mértékekben - áthatotta a társadalmat, s azokat is megérintette, akik a peremére szorultak. A polgárosodás viszonyítási keretté tette magát, s ez oly erős nyomatékkal rendelkezett, hogy hatása alól jószerivel senki sem tudta magát kivonni. Mindemellett azok a működési elvek is fennmaradtak - igaz, módosulva -, amelyek a rendiség világára emlékeztettek. A rendies eredetű zárórétegek társadalmi dominanciája, a mentálisan csak részlegesen módosult uralmi szakszerűségek, a piaci viszonyok személyi jogegyenlőtlenséget tartalmazó függési elemekkel való telítettsége mind ezt támasztja alá. De azt sem állíthatjuk, hogy pusztán a kilúgozott polgári és rendi elemek sajátos keveredésével írható le és értelmezhető korszakunk. A valóság sokkal színesebb, hiszen egyazon rétegen belül is eltérő hangsúlyokat és dimenziókat eredményez a kulturális-nemzetiségi háttér; ugyanaz az elem példának okáért másként hat a zsidóságra, s másként a nemzetiségi elitekre, ugyanaz az ellentét egyszerre magyarázó értékű, s - más oldalról - irreleváns. Ha mégis valamiféle általánosítható értelmezési keretet akarunk adni, akkor azt mondhatjuk, hogy a politikai legitimáció kevertsége fő vonalaiban a társadalmi törésvonalak egy részét kifejezte. Visszahatásában erősítette, majd konzerválta a társadalom szerkezetének eltérő értékek mentén kirajzolódó, egymásba épülő működési elveit - úgy, hogy mindeközben nem sematizálta, hanem sokarcúvá tette a társadalom működését. Az értékek dualizmusa számtalan társadalmi dualizmusban öltött testet; több egymásban és egymás mellett élő Magyarországot hozott létre. Ez a valóság egyszerre őrizte a magyar ugart és teremtett világvárost; egyszerre adott szabadelvű jogbiztonságot és hozott derestörvényt; tartott rangot és emelt fel rang nélkül; magyarrá tett és eltaszított a magyarságtól; kizárólagosságot mondott és pluralitást engedett; a polgárt úrrá tehette és az urat elszegényítette. S minden csak együtt igaz - még ha ez a legnagyobb féligazság is.