Duende

A duende erő, nem pedig cselekvés; harc és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől ezt hallottam: "A duende nem a torokban van; a duende belülről jön föl, a talpból." - Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről; valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról - írja Federico García Lorca. Jason Webster angol fiatalember megcsömörlötten a száraz egyetemi tanulmányoktól és egy szerelmi csalódás után gyermekkori álmai színterére, Spanyolországba utazik. Minden vágya, hogy megtanuljon flamencogitáron játszani. Különféle flamencoiskolákban próbálkozik, Andalúziától Madridon át Granadáig, miközben angoltanításból tartja fönn magát. Megszállottan tanul, görcsösen igyekszik megragadni a titokzatos duendét, spanyolabb akar lenni a spanyolnál, kétségbeesetten próbál beleolvadni a cigány flamencoegyüttesbe. Megtapasztalja a tiltott szerelem kínját, az elválás fájdalmát, a kudarc szégyenét. De nem adja fel, mert mialatt megpróbálja megérteni, elsajátítani ezt a rejtélyes, ellentmondásos, szenvedélyes kultúrát, óriási felfedezést tesz: ráébred, hogy önmagát nem tagadhatja meg, az őrülettel határos kizárólagosság sehova sem vezet, s elsősorban önmagával kell megbékélnie, hogy megbékélhessen a világgal. S miközben Jasont követi, vele együtt az olvasó is megérti talán, miért mondta Goethe a duendéről: Titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni. Egy kalandokkal teli, csodálatos utazás, egy igazi mediterrán szerelem története. És színek, hangok, illatok, érzelmek és tánc, tánc, tánc.